SZABADSÁG ÉS SZABADSÁGRA JOGOSÍTÓ IDŐSZAKOK

 A szabadság időtartama

A tárgyévi szabadság maga is szabadságra jogosító idő. Összességében a tárgyévre rendelt pl. 25 munkanap szabadságból akkor lehet ténylegesen 25 szabadságnap, ha magukat a szabadságnapokat is szabadságra jogosító időként kezeljük. Lényeges, hogy e szempontból mind az alap-, mind a pótszabadságok jogszerző időnek számítanak.

A szülési szabadság és a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja

A szülési szabadságon lévő anyák valamint a gyermekükkel fizetés nélküli szabadságon (gyeden, gyesen) lévő szülők esetében szintén uniós jogi kötelezettség annak biztosítása, hogy e szabadságok igénybe vételében ne érje őket hátrány a munkaviszonyból származó egyes jogok gyakorlása terén. Ezzel összhangban a szülési szabadság valamint az ezt követő gyermekgondozási fizetés nélküli szabadság első 6 hónapja (vagyis kb. a gyermekkel való otthonlét első éve, a szülési szabadság kezdő időpontjától függően) tehát szabadságra jogosító idő. Ezt a szabadságot a szülőnek praktikusan a fizetés nélküli szabadságot követően lehet kiadni.

A keresőképtelenség ideje

2015. január 1-jétől már a keresőképtelenség teljes tartama szabadságra jogosító időnek számít (korábban csak a keresőképtelenség első 30 napja minősült ilyennek, de e szabályt uniós jogi aggályossága okán módosították). Jogszerző időnek számít a keresőképtelenség bármely esete: nemcsak a saját betegség, hanem a gyermek otthoni ápolása miatti keresőképtelenség, de a járványügyi okból fennálló keresőképtelenség is ide tartozik. A bírói gyakorlat szerint a keresőképtelenség szabadságra jogosító volta független attól, hogy a keresőképtelenség adott időszakára táppénz jár-e a munkavállalónak, vagy sem.

-A munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés
-A tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama
-Szabadságra jogosítanak a munkavégzés és rendelkezésre állás alóli mentesülésnek bizonyos esetei, így
-az emberi reprodukciós eljárásokkal összefüggő mentesülési esetek;
-a kötelező orvosi vizsgálatok (pl.  üzemorvosi vizsgálat, kötelező várandósgondozási vizsgálatok stb.) tartama;
-a véradáshoz szükséges idő, legalább 4 óra időtartamban;
-a szoptatására tekintettel az anyának biztosított, törvényben meghatározott mértékű mentesülési idő;
-a hozzátartozó halála esetén igényelhető két munkanap mentesülési idő;
-általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges idő;
-az önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartama;
-a jogszabály szerinti örökbefogadás előkészítése időszakában – az örökbe fogadható gyermekkel történő személyes találkozás céljából – évente legfeljebb tíz munkanap;
-ha a munkavállaló különös méltánylást érdemlő személyi, családi, vagy elháríthatatlan okból van távol;
-munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott mentesülési idő.
-Ha a bíróság a munkavállaló kérelmére – amennyiben ennek törvényi feltételei fennállnak – helyreállítja jogellenesen megszüntetett munkaviszonyt, a megszüntetés és a helyreállítás közötti időszak munkaviszonyban töltött időnek minősül. Erre az időre tehát szabadság is jár.
A Kúria eseti döntése szerint, ha a közalkalmazott  munkáltatója felmentés esetén mentesíti a közalkalmazottat a felmentési idő teljes tartamára a munkavégzési kötelezettsége alól, a teljes felmentési idő jogszerző időszaknak minősül.
Fontos megjegyezni, hogy – amint azt a korábbi Legfelsőbb Bíróság világossá tette – az az szabály, miszerint a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára is megilleti a munkavállalót szabadság, nem azt jelenti, hogy a táppénzes betegállomány ideje alatt a szabadság kötelezően kiadandó. A helyes értelmezés szerint csupán azt jelenti, hogy a távollét e tartamát a szabadság mértékének megállapításakor figyelembe kell venni. Ezen ítélet ugyan a korábbi Munka törvénykönyvének hatálya alatt született, és csupán a keresőképtelenségi időt mint szabadságra jogosító távolléti időt érinti, azonban az elvi tartalom alkalmazható a jelenleg hatályos törvény szerint szerzett szabadságra és a többi, fent részletezett jogszerző időre is.

Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a szabadságra jogosító időszakok jelentősen túlmutatnak a ténylegesen munkában töltött periódusokon. Számos olyan távolléti idő is szabadságra jogosítónak számít, amelyre a munkáltatónak még munkabért sem kell fizetnie (például a keresőképtelenségi időszak betegszabadságon túlnyúló része, gyermekgondozási fizetés nélküli szabadság stb.).

Összeállította a Kontroport Kft. munkacsoportja

Szeged, 2021. július 16.

forrás: internet

Forrás: internet