ÖSSZEÁLLÍTÁS A KÉSZENLÉTI JELLEGŰ MUNKAKÖRRŐL

Készenléti jellegű munkakör: munkaidő, bér, szabadság, pótlékok

Léteznek olyan munkakörök, amelyek nem igénylik a dolgozó folyamatos munkavégzését, vagy a munkavégzés az átlagosnál kisebb igénybevétellel jár. Ezekben az esetekben bizonyos feltételek fennállása mellett eltérő munkajogi szabályok vonatkoznak a készenléti jellegű munkakört ellátó munkavállalókra.

Az Mt. a készenléti jelleg két esetét különbözteti meg (Mt. 91.§)

1. Ha a munkavállaló a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére. E körben a rendes munkaidő alatt munkavégzés nélkül töltött időszak hosszának hosszabb időszak alapulvételével való meghatározásának van jelentősége, a munkavállaló munkaköre sajátosságai és a munkáltató működése jellegének alapján. Mindez független az esetleges munkaszervezési hiányosságoktól, illetve a megrendelés- vagy anyaghiánytól.


2. Készenléti jellegű a munkakör akkor is, ha a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. Ennek az a jelentősége, hogy a munkavállaló ilyenkor hiába dolgozik többet napi 8 óránál, neki ez a teljes munkaideje, tehát hosszabb ideig kell rendelkezésre állnia és munkát végeznie ugyanazért a fizetésért, mint az általános teljes munkaidőben dolgozóknak. Például, ha a felek minimálbérben állapodnak meg, akkor ezért hosszabb teljes munkaidő esetén nem napi 8, hanem – a megállapodásnak megfelelően – akár napi 12 órát kell dolgozni.

Lényeges: nem a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés rendelkezése az irányadó. Bár a készenléti jellegűvé minősítés valóban a munkáltató döntési körébe tartozik, azonban a munkavállaló a munkaidő-beosztással és a díjazással összefüggésben munkaügyi jogvitában vitathatja, hogy a munkaköre valóban készenléti jellegűnek minősül-e. 

 A készenléti jellegű munkaköröket nem lehet általában felsorolni, hanem mindig esetről-esetre kell vizsgálni, hogy a konkrét munkáltatónál, a konkrét pozíció megfelel-e a fenti, egyik vagy másik típusnak.  Azért van kiemelt jelentősége a készenléti jellegnek, mert ehhez a törvény eltérő munkaszervezési szabályokat fűz, amelyek a munkáltatóra kedvezőbb, rugalmasabb munkaszervezést tesznek lehetővé.

 Ezek a következők:

-  a munkaközi szünetet a munkaidő része, (Mt. 86.§ (3) a)

- a munkavállaló napi munkaideje a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján 12 órára emelhető, (Mt. 92.§(2) a))

-  a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje 24 óra, a heti munkaideje alapján heti 72 óra lehet, (Mt.99. § (3) a-b)

-a munkavállaló vasárnapra rendes munkaidőre beosztható, (Mt. 101.§ (1) e))

-a 6 hónapos munkaidőkeret megállapítható (Mt. 94.§(2) d))

 

Szabadság kiadása készenléti jellegű munkakörben

Az Mt. 124 § alapján lehetőség van a szabadság órában történő kiadására. Pl: ha a munkavállaló 20 nap éves szabadságra jogosult, ez készenléti jellegű munkakörben 20x12=240 óra szabadságnak felel meg. 24/48-as beosztás alapján egy az órás elszámolás során a munkavállaló a munkaidő-beosztásával azonos időre mentesül (24 óra) a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, és szabadságát is ennek megfelelően kell elszámolni.

Bérpótlékok (Mt. 139–145. §.)

A munkavállalók rendkívüli munkavégzés, éjszakai munka, illetve munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén jogosultak bérpótlékra Munkaszüneti nap esetében a 7 és 22 óra közötti tartamot munkaszüneti napnak kell tekinteni. (Mt. 87.§ (2).

A törvény a vasárnapi bérpótlékra való jogosultságot azon munkavállalók részére biztosítja, akik a munkáltatói munkaszervezés következtében végeznek munkát vasárnap rendes munkaidőben. Ebből következően azok a munkavállalók, akiket a munkáltató olyan tevékenység keretében foglalkoztat, amely esetében a vasárnapi munkavégzés a körülményekből, a munkakör sajátosságából szinte magától értetődően következik, nem jogosultak pótlékra.

Vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalékos vasárnapi pótlék jár, ha a munkavállaló rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben kerül sor, továbbá a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló részére. Azaz, ha bármely más eset alapján elrendelhető a vasárnapi munkavégzés (ehhez tehát a munkáltatót kellene megvizsgálni), a munkáltató nem köteles a vasárnapi pótlék megfizetésére.

Amire még lehetőség van: 24-48 órás beosztás, 24 óra munkavégzést követően 48 óra egybefüggő pihenőidő kiadása kötelező.

A törvény lehetővé teszi, hogy a vasárnapra rendkívüli munkaidőben történő beosztás, illetve munkaszüneti napra rendkívüli munkaidőben történő beosztás esetén járó ötven százalékos pótlék, valamint a harminc százalékos műszaki pótlék, illetve a tizenöt százalékos éjszakai pótlék tételes elszámolása helyett az említett bérpótlékokat is magában foglaló alapbért állapítsanak meg a felek. Azaz a törvény 145. §-a nem az említett bérpótlékok átalányban történő megállapításáról rendelkezik, hanem arról, hogy a felek az alapbérbe beépíthetik az említett pótlékokat. Ez a szabály tehát azt jelenti, hogy a felek a munkavállaló alapbérét a pótlék fizetését megalapozó különleges körülmények viszonylag gyakoribb előfordulására tekintettel magasabb mértékben állapítják meg, és így az alapbér a bérpótlékot is magában foglalja.


Az Mt. 145. § (2) bekezdése szerinti havi átalány fizetése a felek kifejezett megállapodásához kötött, abban konkrétan azt is meg kell jelölni, hogy az átalány mely pótlék(ok) kiváltását szolgálja. Azaz nem elegendő azt írni, hogy a felek által kölcsönösen meghatározott pótlékátalány összege például 50 000 Ft, hanem külön meg kell határozni, hogy ez mely bérpótlék jogcímén illeti meg a dolgozót. Ilyen megállapodás esetén a munkavállaló átalányként a munkaszerződésben meghatározott pótlékösszegre jogosult. A bérpótlékot helyettesítő átalány kizárólag a bérpótlék összegét foglalhatja magában, a munkavállaló munkabérét nem, azaz a rendes munkabért nem helyettesítheti.

Az átalány megállapítása során követelmény, hogy a munkavállaló arányos díjazásra jogosult, nem kerülhet aránytalanul, lényegesen hátrányosabb helyzetbe a tételes elszámoláshoz képest (ilyen esetben ugyanis a megállapodás érvénytelennek minősül és a munkavállaló részére tételes elszámolás alapján jár a bérpótlék).

Rendkívüli munkavégzés (túlóra) (Mt. 107.§)

Készenléti jellegű munkakör esetében napi 12 óra figyelembevételével kell meghatározni a teljesítendő munkaidőt. Pl.: a munkavállaló 20 munkanapos hónapban 240 óra munkavégzést teljesített (szabadságon egyéb távolléten nem volt) a teljesítendő munkaidő 20X12 óra =240 óra, tehát nem keletkezett túlórája a példa alapján.

 Összeállította a KONTROPORT Kft. munkacsoportja és Kurunczi László ügyvezető

Szeged, 2023. 01.16.

Forrás: internet