FRISSÍTETT INFORMÁCIÓK A MUNKAIDŐKERET ALKALMAZÁSÁRÓL
A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő megállapítása során ügyelni kell
– a munkaidőkeret tartamára,
– a napi munkaidő mértékére és
– az általános munkarendre,
azzal, hogy az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.
A keret tartamának meghatározása többféle módon történhet. Megfelelő, ha konkrét naptári napokban jelöli meg a munkáltató a kezdő és befejező időpontját (például 2021. január 1. napjától 2021. május 31. napjáig tart), ugyanakkor a munkaidőkeretnek nem kell feltétlenül egybeesnie az adott naptáridőszakkal (például hónappal), és nemcsak elsején, hanem akár adott hónap közepén vagy végén is kezdődhet. Elegendő ugyanakkor az általános meghatározás is, mint például egyhavi munkaidőkeret, melynek kezdő időpontja a hónap első napja, befejező időpontja az utolsó napja.
A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – 4 óránál rövidebb nem lehet, a maximális idő 12 óra, a heti munkaidő pedig legfeljebb 48 óra lehet (készenléti jellegű munkakörben a felek megállapodása alapján maximum 72 óra). A napi, illetve a heti korlát esetén az elrendelt rendkívüli munkaidőt is figyelembe kell venni. A heti munkaidő felső határának betartásánál a munkaidőkeret alkalmazása rugalmasabbá teheti a munkavállalók beosztását, mivel ilyenkor annak tartamát a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.
A munkaidőkeret tartama legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét lehet. A főszabály alól vannak kivételek: legfeljebb 6 hónap vagy 26 hét lehet a keret tartama a megszakítás nélküli, a több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében, a készenléti jellegű, továbbá a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő stb. foglalkoztatott munkavállaló esetében. Ha azt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják, a munkaidőkeret tartama saját kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb 12 hónap vagy 52 hét. A veszélyhelyzet tartama alatt és annak megszűnését követő 30 napig a munkáltató legfeljebb 24 havi munkaidőkeretet rendelhetett el. A munkaidő keret tartama, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb 36 hónap lehet. A 36 hónapos munkaidő keret csak Kollektív Szerződés alapján vezethető be, egyebekben marad az eddigi 6 havi maximális munkaidő keret. A fiatal munkavállaló védelme érdekében szigorú szabály, hogy legfeljebb egyheti munkaidőkeret határozható meg.
A napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább 11 óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidőt) kell biztosítani. Kivételt képez az osztott munkaidőben, a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló. Ezekben az esetekben a napi pihenőidő időtartama legalább 8 óra. Egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. További lényeges rendelkezés, hogy havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani (kivéve a szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetét).
A munkavállalót – a heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg. A heti pihenőidőt havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani (kivéve a szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetét). További lehetőség a heti pihenőidő helyett a munkavállalónak hetenként legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő biztosítása. A munkavállalónak azonban a munkaidőkeret átlagában legalább heti 48 óra heti pihenőidőt kell ilyen esetben is biztosítani.
Óriási előnye a munkaidőkeretnek, hogy szombaton, rendes munkaidőben történő munkavégzésért munkaidőkeret esetén nem kell bérpótlékot fizetni. Más a helyzet akkor, ha szombatra nem volt beosztva a munkavállaló, de a munkáltató elrendelte, hogy menjen be dolgozni.
Vasárnapra rendes munkaidő fő szabály szerint nem osztható be.
Vasárnapra rendes munkaidő kizárólag
a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
b) az idényjellegű,
c) a megszakítás nélküli,
d) a több műszakos tevékenység keretében,
e) a készenléti jellegű munkakörben,
f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges munkavégzés esetén,
h) külföldön történő munkavégzés során,
i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál
foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.
A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha
a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy
b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.
A munkaszüneti napokhoz kapcsolódóan a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-ig - az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását évenként rendeletben szabályozza. Ennek során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie.
Munkaszüneti napra rendes munkaidő - a vasárnapi munkavégzéshez képes szűkebb körben rendelhető el. Munkaszüneti napra rendeltetése folytán e napokon is működő munkáltatónál vagy munkakörben, az idényjellegű, a megszakítás nélküli, a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén, illetve a külföldön történő. munkavégzés esetén osztható be.
Az Mt.140. § (1) bekezdése szerint vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár a vasárnap
a) a több műszakos tevékenység keretében végzett munkáért
b) a készenléti jellegű munkakörben ezen a napon végzett munkáért
c) a kereskedelmi jellegű, azt kiszolgáló, turisztikai szolgáltató munkakörben végzett munkáért
d) rendkívüli munkaidőben munkát végző
a. a)-c) pontban meghatározott munkavállalónak,
b. olyan személynek, aki vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre az előzőekben írtak szerint nem kötelezhető.
Az Mt. 140.§ (2)-(3) bekezdése szerint a munkavállalót munkaszüneti napon, húsvétvasárnak, pünkösdvasárnap, vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék illeti meg.
A vasárnapon és a munkaszüneti napon végzett munkáért járó bérpótlék a többi bérpótlékkal azonosan a munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg.
A pótlék számítási alapja - eltérő megállapodás hiányában - a munkavállaló egy órára járó alapbére.
A bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét
a) általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával,
b) rész- vagy általánostól eltérő teljes napi munkaidő esetén a százhetvennégy óra arányos részével
kell osztani.
Vasárnapi munkavégzés esetén merülhet fel bérpótlék-fizetési kötelezettség. A munkavállalónak 50 százalékos bérpótlék jár, ha a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag (ez fontos elem) az alábbiak alapján kötelezhető: többműszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben dolgozik, továbbá a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott.
Munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén a munkavállaló minden esetben jogosult 100 százalék mértékű bérpótlékra.
Érdekes kérdést vet fel, hogy a rendkívüli munkavégzés elszámolására hogyan kerülhet sor. Ehhez a munkáltatónak a keret elején ki kell számolnia, hogy összesen hány munkaórát kell a dolgozónak teljesítenie, a keret végén pedig azt, hogy ténylegesen hány órát teljesített. Például, ha egyhavi keretben 168 órát kellett ledolgozni, de ehelyett 175 óra lesz az eredmény a keret végén, akkor a 7 óra különbözetre a munkavállalónak 50 százalék bérpótlék jár, kivéve, ha a felek abban állapodnak meg, hogy a munkáltató szabadidővel kompenzálja az elvégzett munkát. A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre az alapbér arányos része jár, és annak biztosításáról nem dönthet egyoldalúan a munkáltató. Lényeges szabály: hiába van munkaidőkeret elrendelve, túlóra az is, ha a munkáltató hétfőre 10 órára osztja be a dolgozót, de aznap túlórát rendel el, és a munkavállaló így 11 órát dolgozik.
Rendkívüli munkavégzésért járó díjazás illeti meg a munkaidőkeretben dolgozót akkor is, ha az előre közölt beosztása szerint – a fenti példánál maradva – szombaton nem kellett volna munkát végeznie, azonban a munkáltató ezen munkaidőbeosztás szerinti heti pihenőnapjára (pihenőidőre) rendelt el rendkívüli munkát. Ilyenkor a munkavállalónak 100 százalék bérpótlék jár, kivéve, ha a munkáltató – egyoldalú döntése alapján – másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít, mert ilyenkor a bérpótlék mértéke 50 százalék.
Fontos, hogy a le nem dolgoztatott órákat nem lehet átvinni a következő munkaidő keret időtartamára, azokat ki kell fizetni állásidőként.
Szeged, 2021.05.28. Összeállította a Kontroport Kft. munkacsoportja
Forrás: internet