Felmondás keresőképtelen munkavállalónak

A „régi” Munka Törvénykönyvének egyik legközismertebb szabálya volt, hogy a munkavállalónak tilos rendes felmondással felmondani keresőképtelenséget okozó betegsége esetén.

Sok visszaélés is származott abból, hogy ha valaki megneszelte, a főnöke ki akarja adni az útját, inkább „kiíratta magát táppénzre”. A keresőképtelen időszak után azonban akár már másnap fel lehetett mondani a visszatérő munkavállalónak. Viszont további kedvezményként arról is rendelkezett a régi törvény, hogy ha a betegség időtartama meghaladta a 15 napot, csak a betegség lejárta utáni 15 nap elteltével indulhatott el a felmondási idő, ha pedig 30 napnál is hosszabb volt a betegállomány, akkor csak 30 nappal később.

E szabályokat – vélhetően a fenti visszaélésekre tekintettel – a 2012. évi új munka törvénykönyve nem vette át ilyen formában, azonban bizonyos szintű felmondási korlátozást fenntartott a megbetegedett munkavállalók számára. Ugyanakkor, mivel a közgondolkodásban igen mélyen beágyazódott a korábbi törvény szabályozása, az új előírásokban való eligazodás a mai napig sok nehézség, félreértés forrása.

Nézzük, milyen védelmet biztosít a munkaviszonyok megszüntetésével kapcsolatban a hatályos jogszabály.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy ma már a saját jogú betegállomány nem jelent abszolút tilalmat a munkáltatói felmondás közlésével szemben. Ebből a szempontból közömbös, hogy a munkavállaló a keresőképtelensége miatt betegszabadságon van, vagy – ennek lejárta után – csupán mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, és táppénzt (baleseti táppénzt) kap, esetleg még mindig keresőképtelen, de már táppénzre sem jogosult. Továbbá a beteg gyermek ápolása miatt fennálló keresőképtelenség sem jelent tilalmi időszakot, akár részesül a szülő ezalatt táppénzben, akár nem. Tehát ha a munkáltató eme időszakok alatt felmondást akar közölni a munkavállalókkal, ezt jogszerűen megteheti (akár a munkahelyétől távollévő munkavállaló címére levélben elküldve a felmondást).

A felmondási idő ebben az esetben a munkavállaló keresőképessé válásakor kezdődik.

Fontos tudni, hogy a keresőképtelen állományhoz fűződő fenti kedvezmények csupán egyféle munkaviszony-megszüntetési módhoz kapcsolódnak: a munkáltatói felmondáshoz. A keresőképtelen állomány semmilyen védelmet nem jelent a munkaviszony egyéb módon történő, munkáltató általi megszüntetésével szemben, tehát például próbaidő alatti vagy szankciós jellegű azonnali hatályú felmondással az általános szabályok szerint lehet élni. Továbbá a munkavállaló egyoldalúan is megszüntetheti jogviszonyát, illetve a felek közös megegyezéssel is megszüntethetik a munkaviszonyt.

Amennyiben a keresőképtelenségi és a munkaviszony megszüntetésének összefüggéseit vizsgáljuk, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tartós keresőképtelenség felvetheti a munkakörre való egészségi alkalmasság kérdését. Soron kívüli munkaköri alkalmassági (üzemorvosi) vizsgálatot kell elrendelni egyebek mellett abban az esetben, ha a munkavállaló 30 napot – egyes, jogszabályban meghatározott munkakörökben 10 napot – meghaladóan keresőképtelen. Ha az üzemorvos úgy ítéli meg, hogy a munkavállaló foglalkozás-egészségügyi szempontból alkalmatlan a munkakörére, ez éppen jogszerű indoka lehet egy munkáltatói felmondásnak.

E szempontból kifejezetten kedvezményezett helyzetben vannak a rehabilitációs ellátásban részesülő dolgozók. A munkáltató az ő munkaviszonyukat a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondással csak akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább, és számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el. Más munkavállalók esetén a munkáltatónak nincs általános kötelezettsége új munkakör felajánlására, amelyre a munkavállaló foglalkozás-egészségügyi szempontból alkalmas. Azonban a törvény előírása szerint a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles – a munkavállaló munkakörén belül maradva – a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást megfelelően módosítani, figyelemmel a törvényben előírt egyes általános, alapelvi szintű magatartási követelményekre (együttműködési kötelezettség, jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelménye, méltányosság elve stb.).

Összeállította a Kontroport Kft. munkacsoportja

Szeged, 2020.02.14.

Forrás: internet