A MUNKAVÁLLALÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE

A Munka Törvénykönyve (továbbiakban Mt.) 179. § szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

Első lépésként a kártérítési felelősséget kell megállapítani: azt, hogy van e egyáltalán? Ehhez segítségül hívtam a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt (Ptk.). A kártérítési felelősség megállapításához fontos tisztázni annak törvényi előfeltételeit, melyeket minden esetben a munkáltatónak kell bizonyítania munkavállalóval szembeni kártérítési igénye esetén. Ezek pedig a következők:

Jogellenesség

A munkavállaló magatartása akkor tekinthető kötelezettségszegésnek (jogellenesnek), ha az szemben áll a munkaszerződésben foglaltakkal, vagy egyéb munkaviszonyra vonatkozó szabállyal. (Pl. jogszabály, kollektív szerződés, üzemi megállapodás, Mt., vagy gépjárművezetők esetében a KRESZ szabályai.)

Okozati összefüggés a károkozó magatartás és a kár között

Nincs okozati összefüggés olyan kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott, és nem is kellett látnia előre. Ezt a munkavállalónak kell bizonyítania. Ilyen, az is, ha a munkáltató – felek együttműködésének tükrében – az általa ismert kockázati tényezőkről nem ad tájékoztatást a munkavállalónak. Szintén nem kell megtéríteni azt a kárt, amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Károkozó magatartás felróhatósága

A károkozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható volt. Ennek eldöntéséhez a törvény objektív zsinórmértéket alkalmaz, összehasonlítja, hogy a kár keletkezésekor történtekkel szemben a hasonló munkakörben, szakképzettségű, gyakorlatú, helyen, helyzetben, környezeti és egyéb hatások mellett mi az általánosan társadalmilag elvárható magatartás.

Enyhe fokú gondatlanságért kiszabható kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Kollektív szerződés ennél kisebb mértékről is rendelkezhet, de legfeljebb nyolc havi távolléti díj összegéig is felemelhet. Akkor kell csak a teljes kárt megtéríteni, ha szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás történt, illetve ha vezető állású munkavállaló gondatlanul okozott kárt.

Tisztázzuk a fogalmakat, hogy miképp is határolódnak el egymástól a törvényi rendelkezés szerint:

Szándékos károkozásnak minősül, ha a munkavállaló előre látja cselekménye károsító következményeit, és azokba belenyugszik, vagy egyenesen kívánja bekövetkezésüket.

Gondatlan a károkozás, ha valaki előre látja magatartása lehetséges következményeit, de bízik azok elmaradásában. Esetleg azért nem látja előre, mert figyelmetlen, nem kellőképpen körültekintő.

Súlyosan gondatlan a károkozás, akinek a kár keletkezésekor magatartását a teljes közömbösség, nemtörődömség, hanyagság, előre látás teljes hiánya jellemzi. De mivel a fogalmat a törvény nem pontosítja, ez csak az eddigi bírói gyakorlat szerinti meghatározás.

 Az Mt. 285. §-a szerint a munkáltató a munkavállalóval szemben a munkaviszonnyal összefüggő, a kötelező legkisebb minimálbér háromszorosát meg nem haladó igényét írásbeli fizetési felszólítással (a szóbeli érvénytelen) is érvényesítheti. Ezt meghaladó összeg keresettel a munkaügyi bíróságnál (2020. áprilistól az illetékes Törvényszéken) érvényesíthető. A fizetési felszólításnak tartalmaznia kell az igényelt összeget, a visszafizetésre adott határidőt, a jogorvoslatra való kioktatást, és az igény indokát. A munkáltató jogerős és végrehajtható írásbeli fizetési felszólítását a munkavállaló lakóhelye szerinti járásbíróság látja el végrehajtási záradékkal, a Vht. 20. § (1) bekezdés, és a 23. § (1) bekezdés a) pontja szerint.

A kártérítési eljárással kapcsolatos iratmintákat előfizetőink részére elhelyeztük a Dokumentumtárban.

forrás: internet

Összeállította a Kontroport Kft. munkacsoportja

Szeged, 2021. 07. 19.

 

Forrás: internet