A HATÁROZOTT IDEJŰ MUNKASZERZŐDÉSRŐL

Miközben a munkaadók részéről érezhető olyan törekvés, hogy szeretnének több, határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott alkalmazottat, a munkavállalók körében továbbra is népszerűtlen ez a forma. A Covid-járvány alatt még inkább felértékelődött az álláskeresők között a biztonság, így sokkal könnyebb betölteni a határozatlan idejű szerződéssel meghirdetett pozíciókat.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly összesen 231,5 ezren dolgoztak Magyarországon határozott idejű munkaszerződéssel, vagyis az összes alkalmazott mindössze 5,7 százaléka. A 2010 és 2020 közötti időszakban 2015 jelentette a csúcsot, akkor a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak aránya 11 százalék körül volt, az azóta eltelt években viszont fokozatosan csökkent ez az arány.

Nehezebb feladat határozott időtartamú pozícióra munkaerőt találni

Talán a Covidnak is szerepe van abban, hogy most még inkább biztonságra vágynak az emberek a munkában is. Ha azt látják, hogy egy cégnek csak 1-1,5 évre kellenek, akkor sokan nem nyitottak erre a lehetőségre. Ez még azok esetében is így van, akik egyébként az önéletrajzuk alapján néhány évente amúgy is munkahelyet váltanak. Azok körében látható nagyobb hajlandóság a határozott idejű szerződések aláírására, akik már hosszabb ideje keresnek munkát, illetve amikor valakinek fontos, hogy bekerüljön egy adott céghez, ezért vállalja ezt a feltételt is

Negatív előítélet a határozott időtartamú munkaszerződéssel szemben

Sokkal nehezebb határozott idejű munkaszerződéssel megtalálni és felvenni munkavállalót, mint határozatlan időre, van egy negatív előítélet az ilyen megállapodásokkal kapcsolatban. Ugyanakkor, míg sok jelölt elsődlegesen határozatlan idejű lehetőséget keres, vannak, akik számára éppen egy határozott idejű pozíció lesz alkalmas arra, hogy betekintést nyerjenek egy bizonyos szakmai területre, illetve megismerjék a cégkultúrát, mielőtt hosszabb távon ők is elköteleződnek.

Jogos gazdasági érdek a határozott időtartamú munkaszerződések szempontjából

A határozott és a határozatlan idejű munkaszerződések között formai, tartalmi szempontból annyi az eltérés, hogy az előbbi esetében a feleknek a szerződésben eleve ki kell kötniük, hogy nem határozatlan, hanem határozott időre szól. Ha erről nincs említés a megállapodásban, akkor automatikusan határozatlan idejű munkaszerződésnek tekintendő, ami egyébként a főszabály a munka világában. A határozott idejű szerződések esetében tehát a feleknek ki kell kötni, hogy az eleve határozott időre szól, és hogy mikor lesz vége a jogviszonynak. Ez megtörténhet naptári időpont megadásával – például december 31-ig tart a foglalkoztatás –, vagy egy időtartam meghatározásával – például 12 hónap –, de az is előfordulhat, hogy egy konkrét célt vagy feltételt definiálnak, aminek teljesülésekor szűnik meg a jogviszony. Ez utóbbi lehetőséget például adott projektekre felvett munkatársaknál szokták alkalmazni. A projektek mellett jellemzően még helyettesítéseknél szoktak élni ezzel a lehetőséggel, amikor például szülési szabadságra megy egy kolléga, vagy hosszabb külföldi kiküldetésre, és a helyzet az, hogy ez a konstrukció igazából ilyen szituációkra ideális, a jogalkotó is elsősorban erre találta ki.

A munkaadó szempontjából a határozott idejű szerződés egyik nagy előnye, hogy a lejáratkor nem kell megindokolni a felmondást, nem kell felmondási időt biztosítani, illetve végkielégítést fizetni, tudniillik nem megszüntetésre kerül a jogviszony valamelyik fél által, hanem megszűnik.

Ha a jogos gazdasági érdek úgy kívánja, akár többször is meg lehet hosszabbítani az együttműködést, újabb határozott idejű szerződést kötve, viszont ez csak indokolt esetben alkalmazható eszköz. Határozott idejű szerződést legfeljebb öt évre lehet kötni, és ha többször meghosszabbítják, azt is egybe kell számolni, sőt olyankor is, ha az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül kerül az újabb, határozott tartamú munkaviszony létesítésére.

Ha határozott idejű szerződést valamelyik fél a lejárat előtt felmondja, akkor viszont meg kell indokolni ezt a lépést. Az indok csak a törvényben meghatározott ok lehet. Munkavállalói oldalon olyan indoknak kell lennie, amely azt támasztja alá, hogy a munkaviszony fenntartása ellehetetlenül, vagy aránytalanul nagy sérelemmel járna a munkaviszony fenntartása. Munkáltató esetében ilyen ok lehet például, ha csődeljárás, vagy felszámolás alá kerül, illetve a cégtől független külső ok miatt nem tudja folytatni tevékenységét, vagy ha például a munkavállaló egészségi állapota alakul úgy, hogy nem tudja ellátni a feladatait, akkor a munkavállaló képességére alapított okból.

Azonnali hatályú felmondásra akkor van lehetőség, ha a másik fél munkaviszonyból származó, lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyosan, gondatlanul jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, ami nem teszi lehetővé a munkaviszony fenntartását. Határozott idejű jogviszonyt a munkáltató indokolás nélkül is jogosult megszüntetni, azonban ilyen esetben a munkavállaló részére tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjat köteles megfizetni.

Összeállította a Kontroport Kft. munkacsoportja

Szeged, 2021.12.27.

Forrás: internet